Születésnapok

Zita szülinapja február 6-án van, ami idén hétfőre esett. Úgy terveztük, hogy előtte hétvégén megtartjuk ezt a jeles ünnepet, immár negyedszer! Rendeltem egy tortát szombatra, egyet pedig vasárnapra (ezt hétfőn vitte volna az oviba). A terv a következő volt:

• Én csütörtökön elmegyek tréningre a céggel, és péntek éjjel vagy szombat délelőtt hazajövök.
• Szombat délelőtt elmegyek az első tortáért és délre itt van Várnagy mama és Zo' papa (nem lehet őket Várnagy papával összeengedni, mert Várnagy papa viselkedése kiszámíthatatlan)
• Vasárnap jönnek Tóth mamáék és Várnagy papa. Én elhozom a hétfői tortát Gizi nénitől

Ahogy a valóságban történt:

• Csütörtökön elmentem tréningre. Várnagy mama napközben lejött Fehérvárra, hogy segítsen. Itt maradt szombatig
• Várnagy mama utánozhatatlan hangszínű köhögését elkapták a gyerekek.
• Zita nem ment oviba, mert begyulladt a csípője a náthától és nagyon fájt a lába
• Péntek éjjel hazajöttem, szombat reggel realizáltam, hogy semmi nincs előkészítve, kupleráj van és nincs bevásárolva. (Mama előjelet cserélt a segítségnél?!)
• Leesett egy nagy adag hó, amitől bizonytalan lett a közlekedés. Zo' papa vonattal jött.
• Tóth mamáék bejelentették, hogy az időjárás miatt nem jönnek (nyáron ugyanez az indok)
• Vasárnap megjött Várnagy papa. A fő program az volt, hogy "Nézze egy kicsit a Zita a TV-t, én meg kumok addig egyet!" Nem hagytuk! Kártyáztunk. Az öreg hálábol összetoporogta a gyerekszobát a hóleves és sós bakancsával.

Már járnak a vonatok és rendesen lehet autóval is közlekedni. Tóth mamáék megígérték a Zitának, hogy ezen a hétvégén jönnek, de már annyira leszarnak minket, hogy egy telefont sem engednek meg felénk, hogy lemondják a programot.

Tegnap este felhívtuk a bátyámat a szülinapja alkalmából és egyszerre kiabáltuk a telefonba, hogy boldog szülinapot. Hosszú idő után őszinte örömöt hallottam a bátyám hangjában! Ez nagyon jól esett nekem (nekünk) is. Feldobta az estét!