Pénteken vettük meg az autót és szombaton már Tóth mamáékhoz robogtunk. Két dolog miatt döntöttünk így. Az egyik, hogy megígértem a Zitának, hogy mindenképpen lemegyünk hozzájuk, ha lesz autónk, a másik pedig, hogy szívszorító volt látni, ahogy a 4 éves lányom nyeli a könnyeit, amikor Tóth mamáék nem jöttek el a szülinapjára, de legalább fel sem hívták. Amikor a Zita a múlt vasárnap rájuk csörgött csak annyit mondtak, hogy nem járnak a vonatok. Ez nem igaz, A Zita is néz híradót. Mondta s, hogy tudja, hogy hazudnak. Mi felnőttek számítottunk erre, de miért egy 4 éves lelkével kell szórakozni a nyomorultaknak. Tudják, hogy engem egyedül ezzel tudnak büntetni. Mindegy is!
Szóval pénteken felhívta anya a Tóth mamát, hogy mi a programjuk a hétvégére. Csak annyit mondott, hogy biztos nem megyünk hozzátok! Amikor anya mondta, hogy akkor megyünk mi, azon nagyon meglepődött. Örömet nem éreztünk a hangján. Lényeg a lényeg, az öreglány összeszedte magát és egy kellemes hétvégét töltöttünk náluk (a tojásrántottát leszámítva! Mama! Nem mertem a szemedbe mondani, de pocsék volt! A Zita sem véletlen cserélte el krumplis tésztára! Erről később beszéltem vele.) Zita szánkózott velük, madarakat etetett és Bolha kutyával játszott. Az út kellemes volt, kevesebb zökkenővel mint gondoltam. Zazu is nagyon jól bírta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése